E-mail elérhetőség: aldowinnfieldkukachotmail.com

Aldo Winnfield Filmbázisa

Aldo 30 kedvenc filmje 2018-ból... és egy kicsit korábbról is

Avagy kesze-kusza toplista, mert ilyen is kell, második felvonás

2018. december 28. - AldoWinnfield

dvb0hdbwoaivh4.jpg

Jó dolog ez a toplistázás... Úgysem lehet olyat alkotni, amivel mindenki meg lenne elégedve. Én éppen ezért nem is úgy szoktam már fogalmazni, hogy 'ezek a filmek voltak a legjobbak az évben", inkább csak úgy, hogy 'az alábbi művek voltak a kedvenceim az esztendőben". Vagy valami hasonló. Idén is összeraktam egy harmincas listát azokból a mozgóképekből, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám: nagyjából 215 filmet láttam 2018-ban, ennyiből válogattam össze az alább olvasható háromszor tíz darabot. Kicsit csaltam is, nem vettem túl komolyan, hogy az adott alkotásnak mikor volt a premierje, így belefért egy 2016-os, figyelemre méltó dokumentumfilm is a felsorolásba. Íme hát a kedvenceim!

(Az elsőtől a hatodikig állítottam fel sorrendet, azok voltak a legkiemelkedőbbek számomra.)

Tovább

War on Everyone (2016)

Ilyen lett volna a Rendes fickók, ha Shane Black-et elhagyta volna az arányérzéke, na meg a humora. Szinte kínos, hogy mennyire vicces akart lenni ez a film, és mennyire nem sikerült néhány halvány mosolynál többet kicsikarnia belőlem. A rendező pedig nem kispályás, John Michael McDonagh A guardistával és a Kálváriával már bizonyította, hogy érti a szakmát. A War on Everyone azonban kissé más stílust képvisel, mint az imént említett művek, és ez kevésbé áll jól a direktornak. A színészválogatással pedig nincs gond, Alexander Skarsgård nem csak egy szépfiú, Michael Peña kifejezetten vicces is tud lenni, Tessa Thompson meg tehetséges és gyönyörű, ami mindig jó kombináció. A film egy nagy erőlködés, szinte már szánalmasan küzd azért, hogy menő legyen. Néha ez össze is jön, de ennek már csak a nagy számok törvénye alapján is így kell lennie. Azt mindenesetre bizonyítja McDonaugh műve, hogy a hangulat, az atmoszféra megteremtése többet igényel néhány ütős számnál, kellemes beállításnál, díszletnél, ruhánál. Nem túl lelkes mondandóm ellenére azért nem volt fájdalmas mozi ez, sokkal inkább volt végtelenül unalmas, enyhén idegesítő. Mint amikor valami ostoba, önmagát menő gyereknek gondoló alak sorolja neked a hülyeségeit.
Értékelés: 4/10
Kiemelt momentum: a két főszereplő és a főnök csörtéje.

Széttörve/Split (2016)

Shyamalan. Előbb hatalmas tehetség, majd kegyvesztett, kinevetett rendező. Előző filmjével, A látogatással már erős életjeleket mutatott, a Széttörve című darabbal meg kb. összezúzta minden rosszakarója megkérgesedett szívét. A James McAvoy fergeteges alakításával megtámogatott film az elejétől fogva feszült, borzongató, és egy-két kisebb kilengéstől eltekintve gyönyörűen építi fel magát. Gyorsan belecsöppenünk az események sűrűjébe, a történet szerint egy fickó elrabol három lányt, akiket fogva tart. Aztán szép lassan kiderül, hogy erősen fogalmazva tulajdonképpen nem is emberről van szó, hanem mindjárt 23-ról. A főszereplő ugyanis disszociatív személyiségzavarban szenved, és rengeteget énje van. (Bár ebből igazából csak négyet-ötöt látunk.) A fiatalok próbálnak kiszabadulni, miközben McAvoy figurája küzd velük és saját magával is, és még arra is van kapacitása, hogy szakemberhez járjon a problémájával. A fináléra kissé elgurul Shyamalan gyógyszere, szükség van némi nyitottságra, de a saját világán belül abszolút logikus a film. Az mindenesetre egyértelmű lett mostanra, hogy egy nem túl nagy léptékű, suspense-re épülő moziban Shyamalan sokkal jobban érzi magát, mint egy nagy költségvetésű darabban: a Széttörve és A látogatás egyértelműen visszalépés az eredeti formátumhoz, amiben sikeres volt a direktor. A befejezés (ami valószínűleg nagyon megosztó lesz) is egy erre utaló lépés. Összességében ez egy közel sem hibátlan film ( egy-két gyengébb színészi játék, megkérdőjelezhető döntés becsúszik, s élményfaktorban sincs benne annyi, mint egy Hatodik érzékben), de kihagyni vétek lenne annak, aki szereti az ilyen stílusú mozgóképeket.
Értékelés: 8/10
Kiemelt momentum: McAvoy és az utolsó jelenet.

Valami Amerika 2 (2008)

Tegnapelőtt újra megnéztem a Valami Amerika második részét. Az első nálam nagy kedvenc, imádom a karaktereit és a poénjait. Ehhez képest a folytatás egy fokkal gyengébb, de még így is kifejezetten jó kedvre derített a végére. Nehéz dolga volt a filmnek, kifejezetten pocsék hangulatomban álltam neki, mégis (újra) meggyőzött. Abban rejlik az ereje, mint az első résznek: a három testvér közötti kapcsolatrendszer, a humorbonbonok viszik a hátukon az egészet, és ennek játszanak alá a kiváló (bár többségükben felettébb buta) mellékszereplők. Oroszlán Szonja például fantasztikusan hozza nem túl rétegelt figuráját, de az újonnan érkezők között Tompos Kátya is kellemes plusz. A Valami Amerika egyébként tobzódik a fan service-ben, de az alkotók visszafogottságának köszönhetően ez a legkisebb mértékben sem válik a film kárára. Az már inkább, hogy nem sikerül minden fontos karakternek megfelelő szálat írni, kissé erőltetett egy-egy pillanat. A zenei betétekből is sok lesz már a végére (ki kellett tölteni a játékidőt?). Összességében mégis, még mindig remek élményt nyújt számomra a film, és imádom az olyan kis túlzásait, mint Bala, a gengszter, aki nem tud toldalékolni, aki folyamatosan köpködi a szotyit és akinél a 'hazaviszem a munkát" azt jelenti, hogy otthon vereti meg az arra 'érdemes" embert. Állítólag jön a harmadik rész, nem ellenkezem...

Értékelés: 8/10

Kiemelt momentum: Ahogy a forgatókönyv szép sorban visszahozza szinte az összes korábbi szereplőt.

Skins (2007-2013)

 A Skins életem egyik legmeghatározóbb élménye volt mozgóképes fronton. Az angol széria szakított az amerikai tini-központú darabok álomvilágával és (kisebb túlzásokkal, nyilván) realista képet festett a fiatalok univerzumáról. Nem volt itt különösebb finomkodás, beszéltek a szexről, csinálták, mutatták, ahogy a drogozást és folyamatos alkoholizálást is. (Közbevetés: nyilván nem ez a jellemző minden 14-20 éves emberre, de azok, akiket a sorozat bemutat, mind hiteles, jó karakterek.) Ráadásul mindezt sikerült olyan csomagolásban bemutatni, ami nagyon is illett az egész széria szellemiségéhez: rendkívül jól válogatott volt a soundtrack, friss és merész volt a hangvétel, nem volt nagy köntörfalazás. A felvetett problémák átélhetőek voltak, a poénok ütöttek, a színészek közül pedig azóta már többen is befutottak. (Itt tűnt fel például Dev Patel, Kaya Scodelario, Hannah Murray, Nicholas Hoult, Jack O'Connell.) Érdekessége a sorozatnak, hogy két évad után lecserélték a szereplőket és más figurákra koncentráltak. A Skins hat plusz egy ráadás évadot élt meg, három generáció botladozásait nézhettük végig. A színvonal az elején volt a legmagasabb, a vége már nem volt az igazi. Ennek ellenére én bátran merem ajánlani ezt a sorozatot: imádtam. Még most is imádom. Szórakoztató, okos és sokszor extrém. Vad. A Skins király cucc.
Értékelés: az első két évad 10/10. Utána 6 és 8 között ingadozik.
Kiemelt momentum: Wild World. Ha láttad, tudod. Ha nem láttad, nézd meg!

Ouija: Origin of Evil (2016) / Ouija: A gonosz eredete (2016)

Mike Flanagan napjaink egy legmegbízhatóbb horrorfilmese. Oculus, Mielőtt felébredek, Hush. Különösen a legutóbbi, Netflixen elérhető mozi kiemelkedően jó, must-see kategória, de a másik kettő miatt sem kell szégyenkeznie a rendezőnek. Ez a film a 2014-es, feledhetőnek tűnő (nem láttam) Ouija című darab előzménye, egyben az a folytatás, amit érdemes volt elkészíteni. Nem mintha megváltaná a világot: ha őszinte akarok lenni, ez is csak közhelyek gyűjteménye. Itt lép be viszont a 'Flanagan-faktor"! Ez az ember mindenféle hatásvadászattól mentesen képes elérni, hogy filmje elérje a kívánt hatást. Egyszerű beállításokkal dolgozik, de mindig megfelelő helyre pakolja a kamerát. Nem csinál semmi különöset, nem nagy mester, de kifejezetten jó szakember. Az Ouija: A gonosz eredete hangulatos cucc, kellemes, bár nem túl extra parafaktorral. Jó pont viszont, hogy karaktereit könnyű megszeretni, s még egyszerűbb ijesztőnek tartani őket. És itt most a kislányra gondolok. Arra a szőke kis dögre, aki olyan elcseszettül tud nézni, és halálos nyugalommal mesél felkavaró történeteket. Külön piros pont volt számomra a befejezés. Sötét, ötletes.
 
Értékelés: 7/10
Kiemelt momentum: most egy hétig biztosan tartani fogok a szőke hajú kislányoktól. Démon az összes!

Collide/Ütközés (2016)

Vannak azok a bizonyos darabok, amik kifejezetten zavarba ejtőek. Az Ütközés, avagy eredeti címén Collide pontosan ilyen. S hogy miért mondom ezt egy alapvetően egyszerű, sablonos B kategóriás akciófilmre? Azért, mert négy neves színész is égeti magát benne, s kettő közülük ezt még élvezi is. Ben Kingsley-re mondjuk eddig is jellemző volt, hogy mindenhez aláír, amit elé tolnak, de itt valamilyen okból Anthony Hopkins is szükségét érezte annak, hogy elvállalja a rá osztott szerepet. Kárhoztatni azért nem tudom őket ezért, alakításuk kiemelkedik a filmből: bűnös élvezet minden jelenet, amiben feltűnnek, mert a legnagyobbak rutinjával ripacskodnak. A két fiatal tehetség, Nicholas Hoult és Felicity Jones meg csak úgy van. Pedig elvileg róluk szól a történet, egy fiú és egy lány románcáról. Utóbbi beteg lesz, így előbbi a gyors pénzszerzés reményében szükségét érzi, hogy (ismét) bűnözői útra térjen. Innentől pedig ismerős szituáció követ még megszokottabb kliséket. Az autós üldözéses percek azért pumpálják rendesen az adrenalint, de nagyjából ennyi az összes pozitívum a sok középszerű megoldás tengerében. Nagyjából oda lőjétek be a színvonalat, mint amit a legújabb, Statham nélküli Szállító-film is hozott... És az nem volt túl magas.
Értékelés: 4/10
Kiemelt momentum: Felicity Jones szőke haja. Nem az ő világa.

The Great Wall / A Nagy Fal (2016)

Ügyes lépés a profitmaximalizálásra, ha egy filmet amerikai főszereplővel, egy nagy sztárral, illetve kínai miliőben csinálnak meg. Két nagyon fontos piac máris kipipálva... Ha ehhez még hozzáteszem, hogy A Nagy Falat az ázsiai ország egy neves direktora, Yimou Zhang rendezte, a forgatókönyvet viszont többek között Tony Gilroy írta, máris kirajzolódhat egy kép a filmről. Egy olyan elképzelés, ami szerint ez tipikusan egy középutas darab, azaz egyszerre próbál megfelelni a két ország igényeinek minden téren, és ezzel nem is járnánk messze az igazságtól. A Nagy Fal csak felületesen idézi meg az ázsiai mozikra jellemző dolgokat, akciójeleneteket, színészi játékot, megoldásaiban, felépítésében érzésem szerint sokkal inkább hajaz egy hollywoodi blockbusterre. Egy meglehetősen egyszerű fajtára. Nem mintha ez túl nagy probléma lenne. A mű keveset vállal, de azt korrektül teljesíti. Megvan a megfelelő jellemfejlődés, jól áll a filmnek a visszafogott humora, Matt Damon és Pedro Pascal pofás párost alkot, a szerelmi szál is egészen aranyos. Ami meglehetősen összecsapott, az a fantasy szál, azaz azok a dögök, amelyek veszélyeztetik hőseinket. Volt valami nevük, de nem jegyeztem meg, mindenesetre úgy néznek ki, mint egy kutya és egy velociraptor elrontott keresztezése egy disznóval. Van ám királynőjük is, persze őt kell kiiktatni a győzelemhez. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy videójáték, a főszereplő(k)nek a rá törő arctalan hadak között kell utat vágnia magának a főnökhöz, és aztán azt megölve véget is ér a kaland. Minden egyszerűsége és hülyesége ellenére A Nagy Fal szimpatikus film.

Értékelés:6,5/10
Kiemelt momentum: a bungee jumpingot toló női harcosok nagyon kemények.

Skiptrace (2016)

Ez egy a nyolcvanas-kilencvenes évekre hajazó buddy movie, akcióvígjáték, amelyben a hatvan felett is ugri-bugri Jackie Chan és a Jackass nagyágyúja, Johnny Knoxville látható a főszerepben. Rossz nem lehet, igaz? Igen, az.. De ez még nem jelenti azt, hogy különösebben nézhető a film. Csak úgy simán átsiklott rajtam. Pedig többé-kevésbé jól használják fel a már régen bejáratott sémákat, kliséket. Élvezetes látni, ahogy az egymást először nem szívlelő rendőr és a bűnöző összemelegednek (na nem úgy), és működő párossá válnak. Rendben vannak az akciók is, de ez alapvető elvárás egy Jackie Chan mozitól. Gyönyörű helyszíneken játszódik a történet, akár Ázsiát bemutató útifilmet is lehetne belőle csinálni. Még egy kellemes fordulat is színesíti az összképet. S mégsem igazán élvezetes az egész felhajtás. Több írói lelemény kellett volna ide, kevésbé önismétlő szituációk és egy csipetnyivel erősebb komikusi véna a főszereplő párostól. Tudnak ők ennél jobbat is, bizonyították már. A finálé felé haladva még veszít is a lendületéből a Skiptrace, így kissé keserű szájízt hagy maga után. Ennek ellenére Chan rajongóinak abszolút ajánlható, de bárki nyugodtan nekiülhet, akinek nincs kedve semmi komolyabbhoz, csak bambulni akar egy mérsékelten szórakoztató filmen.

Értékelés: 6/10
Kiemelt momentum: kitalálod, ki a főgonosz?

 

 

Captain Fantastic (2016)

Szülők, akik a vadonban nevelik gyermekeiket. Csakhogy az anya beteg lesz, kórházba kerül, majd meghal. Útra kell hát kelni a temetésére: a nőtől a szülei keresztény szokások szerint akarnak búcsút venni, pedig a buddhizmus tanait követte. Adott a feladat. Megmenteni őt ettől. Érdekes film ez a Captain Fantastic. Az első fél óra megmutatja a család hétköznapjait. Ahogy edzenek, tanulnak, énekelnek távol a civilizációtól. A gyerekek jól érzik magukat, és az otthoni iskolában rendkívül nagy lexikális és egyéb tudásra is szert tesznek. Gondolkodnak, és szélsőséges körülmények között is túlélnek. Aztán a karakterek kikerülnek a valós világba, a társadalomba és rá kell jönniük, hogy közel sem tudnak mindent. Kívülállók. Különcök. A rendező, Matt Ross a Silicon Valley című sorozatban egy tuskó, érző szív nélküli cégvezetőt alakít. Direktorként viszont pont ennek a figurának az ellenkezője jellemző rá: nagy empátiával kíséri végig a család utazását, filmjének pedig ez a szeretetteljes hangulat nagy erénye. Már csak azért is, mert ennek ellenére nem fél feltenni a szituációból fakadó fontos kérdéseket sem a Captain Fantastic. Például: Jó a gyerekeknek ez az élet? Meddig lehet kivonni magunkat a társadalomból? Joga van-e egy szülőnek egy ilyen döntéshez? Érdemes megnézni és egy kicsit filozofálgatni rajta.

Értékelés: 8,5/10
Kiemelt momentum: A temetés azzal a remek feldolgozással.
süti beállítások módosítása