Damien Chazelle Whiplash című filmjével gyorsan a mozgóképes világ új 'wonderkid"-je lett. Nagyot kellett hát dobnia következő alkotásával, hogy megmaradjon a státusza... És ő hiba nélkül vette az akadályt. Sőt, mesterember lett! Egy olyan rendező, akinek még tart fiatalos lendülete, de nagyon ügyesen faragja ki, érleli meg művét. A La La Land (Kaliforniai álom) ugyanis igazi keserédes csoda. Egy nosztalgikus musical, ami mégis igazán mainak érződik. Chazelle tisztelettel adózik a jazz, az öreg Hollywood előtt, de nem felejt el modernnek lenni sem, előre mutatni. Nem esik hát abba a hibába, hogy pusztán a múlt utáni sóvárgással adja el moziját. A La La Land, hol bolondos, hol megható, az érzelmek széles skálájával dolgozik, és ennek megkoronázása az a tökéletes befejezés, amelynél mosoly és könny könnyedén együtt járhat. A főszerepben Gosling és Emma Stone hozza azt a sajátos kisugárzást, ami a régi nagyoknak is nagy fegyvere volt, és ismét kiválóan működik közöttük a kémia. Alakításuk feledteti azt, hogy a középszakasz vége felé azért kicsit leül a tempó, megdöccen a film. Mindez azonban sokat nem von le az értékéből. Ha volt már az életedben egy olyan musical, ami tetszett (illetve ha nem utálod a műfajt), akkor a La La Land kötelező néznivaló, egyben 2016 egyik legjobb filmje.

Értékelés: 10/10

Kiemelt momentum: Az egész film? Ha nem lehet, akkor azok az apró, imádnivaló tánclépések Emma Stone-tól.