Ó, jaj. Nem én vagyok az az ember, aki a romantikus komédia szókapcsolat hallatán heveny vírusos fertőzés jeleit kezdi mutatni, de vannak olyan próbálkozások, amelyektől kifejezetten hányni támad kedvem: nos, ez a film pontosan ezt a vonalat képviseli. Az alapötlet pedig kifejezetten szilárd talajt biztosít a jó poénoknak és a felületes szórakozásnak: adott egy csalfa férj, aki rendszeresen 'tárgyal" különböző 'üzleti" partnereivel a világ több pontján. Egy ideig ügyesen csinálja a dolgot, ám egyszer borul a bili és (egyik) aktuális szeretője, valamint a felesége összetalálkoznak. A legtöbb esetben ilyenkor lebontják a négy falat az ordítozással a felek, most azonban más történik: a két nő összebarátkozik (hiszen a férfi mindkettejüket átverte, nem tudtak egymásról) és kiegészülve még egy átejtett sorstársukkal bosszút esküsznek.

Jellemző a filmre, hogy amikor először felmerül a tulajdonképpen jogos retorzió lehetősége, az első javaslat a 'Rúgjuk jó erősen tökön!" mondatban realizálódik. Az ötletet persze elvetik, hiszen ez meglehetősen apró büntetésnek tűnik az elkövetett megcsalásokért, egy ideig mégsem lépnek túl ezen a vonalon a hölgyek, meglehetősen kicsiben űzik a bizniszt: jelszavaik valának sok hashajtó és hormonkezelés! A film poénjai eléggé elcsépeltek, meglehetősen ízléstelenek (ami nem feltétlen baj, ha jó a tálalás, de itt nem ez a helyzet), a színészi játék pedig borzasztóan erőltetett, nagyon régen láttam már ennyire rosszul elővezetett ripacskodást. Igaz, Cameron Diazék legalább próbálkoznak, míg pl. Kate Upton csak biodíszletként funkcionál.

További nagy probléma, hogy a meglehetősen egyszerű cselekmény ellenére A csajok bosszúja hol ráérősen csordogál és nem történik semmi fontos esemény, míg máshol túlzottan is pörög és így nem marad idő fontosnak tetsző jelenetekre. Hogy ez a forgatókönyv kiegyensúlyozatlanságából vagy rossz rendezői döntésekből fakad, nem tudom, de folyamatosan elveszti a fókuszát a film. Mintha egy első, hiányos vázlatból kellett volna dolgoznia a stábnak...

Fogalmam sincs, hogy mikor láttam utoljára ennyire szétesett alkotást, őszintén szólva nem is értem, hogy ezt így, ebben a formában miért is készítették el. Pozitívumként szinte csak azt lehet felhozni, hogy a könnyed hangvételnek hála minden problémája ellenére 'átcsúszik" az emberen a film, s így nem éli meg különösebben nagy tragédiaként ezt a száz perces fércművet.

Értékelés: 2/10

Kiemelt momentum: az esküvői ruhás jelenetben bemutatott színészi alakítások a rossz ripacskodás magasiskoláját képviselik.