A Skins életem egyik legmeghatározóbb élménye volt mozgóképes fronton. Az angol széria szakított az amerikai tini-központú darabok álomvilágával és (kisebb túlzásokkal, nyilván) realista képet festett a fiatalok univerzumáról. Nem volt itt különösebb finomkodás, beszéltek a szexről, csinálták, mutatták, ahogy a drogozást és folyamatos alkoholizálást is. (Közbevetés: nyilván nem ez a jellemző minden 14-20 éves emberre, de azok, akiket a sorozat bemutat, mind hiteles, jó karakterek.) Ráadásul mindezt sikerült olyan csomagolásban bemutatni, ami nagyon is illett az egész széria szellemiségéhez: rendkívül jól válogatott volt a soundtrack, friss és merész volt a hangvétel, nem volt nagy köntörfalazás. A felvetett problémák átélhetőek voltak, a poénok ütöttek, a színészek közül pedig azóta már többen is befutottak. (Itt tűnt fel például Dev Patel, Kaya Scodelario, Hannah Murray, Nicholas Hoult, Jack O'Connell.) Érdekessége a sorozatnak, hogy két évad után lecserélték a szereplőket és más figurákra koncentráltak. A Skins hat plusz egy ráadás évadot élt meg, három generáció botladozásait nézhettük végig. A színvonal az elején volt a legmagasabb, a vége már nem volt az igazi. Ennek ellenére én bátran merem ajánlani ezt a sorozatot: imádtam. Még most is imádom. Szórakoztató, okos és sokszor extrém. Vad. A Skins király cucc.
Értékelés: az első két évad 10/10. Utána 6 és 8 között ingadozik.
Kiemelt momentum: Wild World. Ha láttad, tudod. Ha nem láttad, nézd meg!
