Ügyes lépés a profitmaximalizálásra, ha egy filmet amerikai főszereplővel, egy nagy sztárral, illetve kínai miliőben csinálnak meg. Két nagyon fontos piac máris kipipálva... Ha ehhez még hozzáteszem, hogy A Nagy Falat az ázsiai ország egy neves direktora, Yimou Zhang rendezte, a forgatókönyvet viszont többek között Tony Gilroy írta, máris kirajzolódhat egy kép a filmről. Egy olyan elképzelés, ami szerint ez tipikusan egy középutas darab, azaz egyszerre próbál megfelelni a két ország igényeinek minden téren, és ezzel nem is járnánk messze az igazságtól. A Nagy Fal csak felületesen idézi meg az ázsiai mozikra jellemző dolgokat, akciójeleneteket, színészi játékot, megoldásaiban, felépítésében érzésem szerint sokkal inkább hajaz egy hollywoodi blockbusterre. Egy meglehetősen egyszerű fajtára. Nem mintha ez túl nagy probléma lenne. A mű keveset vállal, de azt korrektül teljesíti. Megvan a megfelelő jellemfejlődés, jól áll a filmnek a visszafogott humora, Matt Damon és Pedro Pascal pofás párost alkot, a szerelmi szál is egészen aranyos. Ami meglehetősen összecsapott, az a fantasy szál, azaz azok a dögök, amelyek veszélyeztetik hőseinket. Volt valami nevük, de nem jegyeztem meg, mindenesetre úgy néznek ki, mint egy kutya és egy velociraptor elrontott keresztezése egy disznóval. Van ám királynőjük is, persze őt kell kiiktatni a győzelemhez. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy videójáték, a főszereplő(k)nek a rá törő arctalan hadak között kell utat vágnia magának a főnökhöz, és aztán azt megölve véget is ér a kaland. Minden egyszerűsége és hülyesége ellenére A Nagy Fal szimpatikus film.

Értékelés:6,5/10
Kiemelt momentum: a bungee jumpingot toló női harcosok nagyon kemények.