Ilyen lett volna a Rendes fickók, ha Shane Black-et elhagyta volna az arányérzéke, na meg a humora. Szinte kínos, hogy mennyire vicces akart lenni ez a film, és mennyire nem sikerült néhány halvány mosolynál többet kicsikarnia belőlem. A rendező pedig nem kispályás, John Michael McDonagh A guardistával és a Kálváriával már bizonyította, hogy érti a szakmát. A War on Everyone azonban kissé más stílust képvisel, mint az imént említett művek, és ez kevésbé áll jól a direktornak. A színészválogatással pedig nincs gond, Alexander Skarsgård nem csak egy szépfiú, Michael Peña kifejezetten vicces is tud lenni, Tessa Thompson meg tehetséges és gyönyörű, ami mindig jó kombináció. A film egy nagy erőlködés, szinte már szánalmasan küzd azért, hogy menő legyen. Néha ez össze is jön, de ennek már csak a nagy számok törvénye alapján is így kell lennie. Azt mindenesetre bizonyítja McDonaugh műve, hogy a hangulat, az atmoszféra megteremtése többet igényel néhány ütős számnál, kellemes beállításnál, díszletnél, ruhánál. Nem túl lelkes mondandóm ellenére azért nem volt fájdalmas mozi ez, sokkal inkább volt végtelenül unalmas, enyhén idegesítő. Mint amikor valami ostoba, önmagát menő gyereknek gondoló alak sorolja neked a hülyeségeit.
Értékelés: 4/10
Kiemelt momentum: a két főszereplő és a főnök csörtéje.