Tegnapelőtt újra megnéztem a Valami Amerika második részét. Az első nálam nagy kedvenc, imádom a karaktereit és a poénjait. Ehhez képest a folytatás egy fokkal gyengébb, de még így is kifejezetten jó kedvre derített a végére. Nehéz dolga volt a filmnek, kifejezetten pocsék hangulatomban álltam neki, mégis (újra) meggyőzött. Abban rejlik az ereje, mint az első résznek: a három testvér közötti kapcsolatrendszer, a humorbonbonok viszik a hátukon az egészet, és ennek játszanak alá a kiváló (bár többségükben felettébb buta) mellékszereplők. Oroszlán Szonja például fantasztikusan hozza nem túl rétegelt figuráját, de az újonnan érkezők között Tompos Kátya is kellemes plusz. A Valami Amerika egyébként tobzódik a fan service-ben, de az alkotók visszafogottságának köszönhetően ez a legkisebb mértékben sem válik a film kárára. Az már inkább, hogy nem sikerül minden fontos karakternek megfelelő szálat írni, kissé erőltetett egy-egy pillanat. A zenei betétekből is sok lesz már a végére (ki kellett tölteni a játékidőt?). Összességében mégis, még mindig remek élményt nyújt számomra a film, és imádom az olyan kis túlzásait, mint Bala, a gengszter, aki nem tud toldalékolni, aki folyamatosan köpködi a szotyit és akinél a 'hazaviszem a munkát" azt jelenti, hogy otthon vereti meg az arra 'érdemes" embert. Állítólag jön a harmadik rész, nem ellenkezem...

Értékelés: 8/10

Kiemelt momentum: Ahogy a forgatókönyv szép sorban visszahozza szinte az összes korábbi szereplőt.