Még most sem tudom eldönteni, hogy szeretem-e Mel Gibsont. A Halálos fegyver szériában nagy király volt, a Rettenthetetlen pedig remek rendezés volt tőle. És ugye még valami Mad Max nevű csókát is alakított... Viszont csinált Jézusról egy túltolt, kizsákmányoló erőszak-pornót, meg egy igazán zavarba ejtő Apocalyptót is. Tényleg nem tudom, hogy csípem Hollywood egyik fekete bárányát, de új filmjét, a Hacksaw Ridge-t (A fegyvertelen katona) kifejezetten élveztem. Persze tény, hogy ha valami, akkor ez a mozi igazán amerikai (annak ellenére, hogy finoman szólva is nagy az ausztrál 'hatás" benne). Bemutat egy feddhetetlen hőst, egy abszolút tisztességes, nemes hadsereget (USA-ét természetesen, bár annyit a film javára kell írni, hogy a japánok sem démonokként jelennek meg benne, sőt, még némileg árnyalják is őket), tele van pátosszal, giccsel. S mégis, nem tudtam haragudni ezekért. Andrew Garfield remekel a vallási okokból fegyverhasználatot megtagadó(!) katona szerepében, aki felcserként segíti társait. Az ő szimpatikus karakterének játszanak alá a nem túl rétegelt (és sokszor elfeledett, lásd az apát, illetve a barátnőt) mellékszereplők. A hagyományos, 'Oscar-filmes" felépítés, ha nem is eredeti, de szépen megfestett. Amikor pedig elérkezik a csata ideje... Levegőt venni is nehéz. Brutális képsorok, sodró lendület, néhol eltúlzott, hatásvadász, de rendkívül élvezetes momentumok sora érkezik. Fantasztikus, amit itt Gibson művelt. Éppen ez, illetve a mindenhol máshol is jelen lévő, jó értelemben vett rutin emeli kifejezetten jó filmmé a Hacksaw Ridge-t. Ajánlott.

Értékelés: 8/10

Kiemelt momentum: az első csata. Fantasztikusan elborzasztó.