Amennyire érdekelt, legalább annyira féltem is ettől a filmtől. Nem sok jót lehetett róla hallani, de kevésbé fájt, mint pl. az Assansin's Creed érdektelenségbe fulladó 120 perce. A lány a vonaton dráma és thriller, három (női) szemszögből ismerjük meg az eseményeket és állandóan előre-hátra ugrálunk az időben. Ráadásul a főszereplő alkoholizmusa miatt egy megbízhatatlan mesélő (aki egy ponton még azt is kijelenti, hogy szeret hazudni), akinek emlékezete finoman szólva sem működik kielégítően. Az elbeszélés módja tehát kissé bonyolultnak mondható, de ezt igazából nem indokolja semmi, többségében feleslegesek ezek a fogások. A lány a vonaton eseményeit az egyik említett nő eltűnése indítja be, ezután kerülünk egyre mélyebbre a nyúl üregében. A film megmutatja a három hölgy életét, melyekben több közös pont is van, ezeket a spoilerek kerülése végett nem elemzem ki bővebben. Mindenesetre pl. a gyerek-kérdés fontos szerepet játszik mindegyiküknél. A lány vonaton legnagyobb bűne egyébként az, hogy meglehetősen szabadon változtatja meg az addig igazságnak gondolt jeleneteket, ami ugyan magyarázható az alkoholizmusból fakadó emlékezetkiesésekkel, de kissé olcsó húzás. Ráadásul a 'ki a vétkes?" kérdése is elég könnyedén kitalálható, és sokszor a drámai jelenetek is elnagyoltak. Hazug film ez, és nem abból a fajtából, aminek könnyű megbocsátani.

Értékelés: 5/10
Kiemelt momentum: Kis tehetséggel már a film elején ki lehet sakkozni, hogy ki a gyilkos.

Nem feltétlenül szeretek éves toplistát készíteni. Nehéz eldönteni, hogy melyik film hányadik helyre kerüljön (általában az első pár helyezett a biztos, a többi meg ahogy jön éppen), illetve hogy az eredeti premierdátum alapján, vagy a magyar mozibemutató alapján rangsoroljam a filmeket. És mi legyen azokkal, amiket nem mutattak be nálunk? Soha nem egyszerű a helyzet. Most úgy döntöttem, hogy a 2016-ban Magyarországon mozis forgalmazásba került alkotásokat rangsorolom, annyi kiegészítéssel, hogy néhány darabot a Netflix kínálatából is beválogattam. TOP 20-as lista lesz, de előtte megemlítek néhány filmet, amelyek szerintem még érdemesek a figyelemre.

Nem hiszem, hogy volt akár egyetlen ember is a világon, aki ilyen filmre számított az AC játék adaptációjának kapcsán. Ez a mozi ugyanis nem rossz, nem jó, nem feltétlen unalmas, de kicsit sem izgalmas, ez csak... Érdektelen. Van benne annyi tisztességesen megrendezett akció, ami néhány percig feledteti a többi jelenet buta, vontatott mivoltát, és körülbelül ennyi, ami némileg emlékezetessé teszi az Assansin's Creed-et. Én nem játszottam egyik játékkal sem, de mindegyikbe belenézhettem ilyen-olyan módon: sokkal jobb mókának tűntek azok, mint ez a film. Már csak azért is, mert tudtommal ott a múlt áll a főszerepben, míg ebben a moziban az szinte csak arra való, hogy meglegyen a kötelező akció-kvóta. Ahhoz képest, hogy mennyire komolyan veszi magát ez az alkotás, egészen elcsépelt párbeszédek, helyzetek, dolgok vannak benne, már maga az alapszituáció is elég necces a 'világbékét elhozó almával". Némi tökösség, csipetnyi irónia bőven elfért volna itt (na nem kellett volna túlzásokba esni), és azt sem bántam volna, ha Marion Cotillard és Michael Fassbender kidolgozottabb karaktert kapott volna. Bár mindkettejüknek van némi háttértörténete, az, hogy figurájuk élettel telik meg, csak a színészi kvalitásaiknak köszönhető. Az Assansin's Creed vége egyébként egyértelműen utal a folytatás lehetőségére... Hajrá! Ennél szinte csak jobb jöhet egy ilyen szuper alapötletből, amit a játékok biztosítottak.

Értékelés: 4/10
Kiemelt momentum: az akciójelenetek egész pofásak.

A Deepwater Horizon olajfúró torony felrobbanása 2010 áprilisában az USA legnagyobb környezeti katasztrófája. 210 millió gallon olaj ömlött a tengerbe a balesetnek 'köszönhetően", meghalt 11 ember... No, ebből csinált filmet Peter Berg. A rendezőt elsősorban az ott dolgozók csatája az elemekkel, illetve megmenekülésük/haláluk érdekelte, különösebben nem foglalkozott a nagyobb képpel. A kamera mindig mozog, szinte belemászik a színészek arcába, így is közel próbálja hozni a nézőhöz a karakterek drámáját, illetve a szituációban rejlő feszültséget. Ez pedig működik, igazán átélhető lett a film, még akkor is, ha a befejezés kissé giccsbe csúszott már. Hatvan perc részletes (a baleset okait is bemutató) felvezetést követ fél órányi intenzív küzdelem, majd a valóság által ihletett filmeknél szokásos módon archív felvételeket is láthatunk a túlélőkről, a tárgyalásról stb. Tisztességesen összerakott, jó darab ez is. A CGI problémákon éppen ezért könnyedén át lehet, át kell siklani.

Értékelés: 7,5/10
Kiemelt momentum: Ima a felrobbanó toronnyal a háttérben.

Vannak olyan filmek, amik semmi, de semmi újdonságot nem nyújtanak, sőt, sokszor kifejezetten közhelyesek, mégis szórakoztatók tudnak lenni, mert jó a tálalás. Na, ez a francia darab pont ilyen. A magyar 'ferdítésben" az Elmentek otthonról címet kapó vígjáték-folytatásban az első részben (A felvigyázó néven futott nálunk) megismert csapat Brazíliába megy, ahol természetesen megint kalamajkába keverednek. A csavar az a dolgokban, illetve a film felépítésében, hogy az elkeveredett főszereplők elhagynak egy kamerát, az őket kereső hozzátartozók pedig ezen keresztül élik át a kis csapat kalandjait, hogy aztán a végére összefussanak a szálak. Bár ez a húzás megint tartalmaz néhány logikai bakit (Például ha valakit nem találsz meg, de van egy videófelvételed, először azt néznéd meg szerintem, hogy utoljára hol voltak az eltűnt személyek, nem feltétlenül időrendben haladnál...), legalább ennyi poénforrásnak is helyet ad, s ez a lényeg. A Babysitting 2 egyébként kifejezetten elcsépelt dolgokból hoz ki valami vicceset (rasszista, nagy pofájú nagymama, a dzsungelben élő törzs stb.), ami a szerethető karaktereknek és a könnyed, laza hangvételnek köszönhető. Ez a film egy fárasztó munkanap után ideális választás lehet, poénos, gyönyörű helyszíneken játszódik, szép hölgyek vannak benne, szóval jópofa, habkönnyű szórakozás.

Értékelés: 7/10
Kiemelt momentum: az Alex nevű karakter minden megmozdulása. Különösen akkor, ha 'van egy ötlete".

A Netflixen tekinthető meg ez a film, amelyről elsőre mindenkinek az Életrevalók fog beugrani. Nem véletlenül! A téma hasonló, egy beteg embert próbál gondviselője szórakoztatni, pontosabban el akarja érni, hogy az nyisson a világ felé és megbecsülje élete ezen nagy pillanatait. Ez a film elsősorban azoknak fog tetszeni, akik szeretik az apró, független darabokat, amelyek nagy csinnadratta helyett az őszinte pillanatokra helyezik a hangsúlyt. A Fundimentals of Caring könnyen elkanyarodhatna egy súlyos, megterhelő dráma irányába, de szerencsére nem teszi, s sokszor humorral oldja a nehéz helyzetek komolyságát. A beteg srác, illetve a fiát korábban elveszítő gondviselője gyorsan különleges kapcsolatot épít ki egymással, s szívatják egymást, ha kell, ha nem. Ilyesféle jópofa emberi momentumok sorozata a film, egy road movie, s az utazás során nem csak rengeteg kilométert tesznek meg a szereplők, de jókora karakterfejlődésen, változáson is keresztül mennek.

Értékelés: 8/10
Kiemelt momentum: van, akinek az állva pisilés is különleges tettnek számít. Erre (is) épül a film egy nagy, igazán jópofa jelenete.

Még most sem tudom eldönteni, hogy szeretem-e Mel Gibsont. A Halálos fegyver szériában nagy király volt, a Rettenthetetlen pedig remek rendezés volt tőle. És ugye még valami Mad Max nevű csókát is alakított... Viszont csinált Jézusról egy túltolt, kizsákmányoló erőszak-pornót, meg egy igazán zavarba ejtő Apocalyptót is. Tényleg nem tudom, hogy csípem Hollywood egyik fekete bárányát, de új filmjét, a Hacksaw Ridge-t (A fegyvertelen katona) kifejezetten élveztem. Persze tény, hogy ha valami, akkor ez a mozi igazán amerikai (annak ellenére, hogy finoman szólva is nagy az ausztrál 'hatás" benne). Bemutat egy feddhetetlen hőst, egy abszolút tisztességes, nemes hadsereget (USA-ét természetesen, bár annyit a film javára kell írni, hogy a japánok sem démonokként jelennek meg benne, sőt, még némileg árnyalják is őket), tele van pátosszal, giccsel. S mégis, nem tudtam haragudni ezekért. Andrew Garfield remekel a vallási okokból fegyverhasználatot megtagadó(!) katona szerepében, aki felcserként segíti társait. Az ő szimpatikus karakterének játszanak alá a nem túl rétegelt (és sokszor elfeledett, lásd az apát, illetve a barátnőt) mellékszereplők. A hagyományos, 'Oscar-filmes" felépítés, ha nem is eredeti, de szépen megfestett. Amikor pedig elérkezik a csata ideje... Levegőt venni is nehéz. Brutális képsorok, sodró lendület, néhol eltúlzott, hatásvadász, de rendkívül élvezetes momentumok sora érkezik. Fantasztikus, amit itt Gibson művelt. Éppen ez, illetve a mindenhol máshol is jelen lévő, jó értelemben vett rutin emeli kifejezetten jó filmmé a Hacksaw Ridge-t. Ajánlott.

Értékelés: 8/10

Kiemelt momentum: az első csata. Fantasztikusan elborzasztó.

Damien Chazelle Whiplash című filmjével gyorsan a mozgóképes világ új 'wonderkid"-je lett. Nagyot kellett hát dobnia következő alkotásával, hogy megmaradjon a státusza... És ő hiba nélkül vette az akadályt. Sőt, mesterember lett! Egy olyan rendező, akinek még tart fiatalos lendülete, de nagyon ügyesen faragja ki, érleli meg művét. A La La Land (Kaliforniai álom) ugyanis igazi keserédes csoda. Egy nosztalgikus musical, ami mégis igazán mainak érződik. Chazelle tisztelettel adózik a jazz, az öreg Hollywood előtt, de nem felejt el modernnek lenni sem, előre mutatni. Nem esik hát abba a hibába, hogy pusztán a múlt utáni sóvárgással adja el moziját. A La La Land, hol bolondos, hol megható, az érzelmek széles skálájával dolgozik, és ennek megkoronázása az a tökéletes befejezés, amelynél mosoly és könny könnyedén együtt járhat. A főszerepben Gosling és Emma Stone hozza azt a sajátos kisugárzást, ami a régi nagyoknak is nagy fegyvere volt, és ismét kiválóan működik közöttük a kémia. Alakításuk feledteti azt, hogy a középszakasz vége felé azért kicsit leül a tempó, megdöccen a film. Mindez azonban sokat nem von le az értékéből. Ha volt már az életedben egy olyan musical, ami tetszett (illetve ha nem utálod a műfajt), akkor a La La Land kötelező néznivaló, egyben 2016 egyik legjobb filmje.

Értékelés: 10/10

Kiemelt momentum: Az egész film? Ha nem lehet, akkor azok az apró, imádnivaló tánclépések Emma Stone-tól.

Két évvel ezelőtt, két feledhető, középszerű alkotás után David Ayer megcsinálta End of Watch című filmjét és ezzel a 2012-es esztendő egyik legjobbját. Két évvel ezelőtt Arnold Schwarzenegger már komolyabb szerepet vállalt az Expendables 2-ben, jelezve, hogy a politikusi pálya után visszatér oda, ahová való: a mozivászonra. Azóta két darabban, a The Last Stand-ben és az az Escape Plan-ben vállalt szerepet, mindkettő kellemesre, de felejthetőre sikerült. Ők ketten, Ayer és az Osztrák Tölgy most közös mozit csináltak. Kettő érvem biztosan van arra, hogy miért csúszott félre 'házasságuknak” gyümölcse, a Sabotage címre keresztelt film.

Quentin Tarantino első mozis rendezésében egy fekete öltönybe és fehér ingbe öltözött gengsztercsapat olyan, a cselekmény szempontjából jelentéktelennek tűnő dolgokról társalog, mint az, hogy illik-e a pincérnőnek jattot adni vagy sem.